Vesszen a zsarnok!
A történelemben eddig
Az volt a taktika,
Hogy a népet egy a népből
Királyként uralja.
Szigorú törvényeket hoz
És rendeleteket,
Hogy a földjein fenntartsa
A békét s a rendet.
Kastélyba bújva
Ő nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a nagy király!
Mindegy, hogy császár vagy barbár,
Vad törzsi vezető,
Csak a neve más, mindig a
Népet uralja ő.
Ha mégis igazságosnak,
És kedvesnek tűnik,
A lényeg változatlan, hogy
Csak ő uralkodik.
Kastélyba bújva
Ő nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a nagy király!
A tizenhetedik század
Legendás királyt szült.
Franciatrónra Lajos, a
Tizennegyedik ült.
A nép türelmesen várta
Első lépéseit,
Amik megmutatják majd, hogy
Hogyan uralkodik.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
Gazdagság, pompa, művészet,
Fényűzés, kényelem.
Pénzszórás sebes folyója
Indult meg odabenn.
Ezüst, arany és drágakő
Versailles-t díszítette,
Bársony az ében székeket
Kényelmessé tette.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
Míg a kastély falai közt
A barokk ragyogott,
Kosz és pókháló takart be
Minden utcasarkot.
Versailles-ban arany, Párizsban
Csak penész és rozsda.
A kastélyt fény, az utcákat
Sötétség uralta.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
A csillogó bálteremben
Míg ezrek táncoltak,
Párizsnak kopott utcáin
Százezrek koldultak.
Versailles termei dallamos
Muzsikával teltek,
Mindeközben a szegények
Zokogtak. Éheztek.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
De a fényűző életnek
Hamar vége szakadt,
Mert a nagy királyi kincstár
Gyors ütemben apadt.
Mit lehetett hát tenni, hogy
Újra pénzzel teljen?
Újabb, keményebb adókat
Szegény nép tejeljen!
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
A nép szótlanul tejelt hát,
S ezrek haltak éhen,
Míg a hatalmas Napkirály
Mosolygott székében.
Minden éjjel hangosabb lett
A koldusok dala,
Versailles-ba meg csak özönlött
A gazdagok hada.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
Egy királyt sem került el
Ellenségek hada,
Így Lajost is elérte a
Háború vihara.
Dicső Franciaországra
Lesújtott a pöröly,
És Párizs parancsul kapta:
„A királyodért, ölj!”
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
A szegény nép kelletlenül
Kardot vett kezébe,
Bús nótát zengve indult a
Királyi seregbe.
Más vidékek népe ellen
Kellett küzdeniük,
Kardjukat sorstársaikba
Volt muszáj döfniük.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
Százezrek maradtak fekve
A véres harctéren,
Elestek királyukért, ki
Mosolygott székében.
A hűs eső elmosta az
Elesettek vérét.
Százezer siratta egyként
Elbukott szerettét.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
A sötét napok elmúltak,
A véreső elállt,
De a hanyatló Párizsra
Újabb csapás talált.
A háborúk kifosztották
A király kincstárát,
Aminek a sanyargó nép
Érezte meg kárát.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
A kemény adók hirtelen
Az egekig szöktek,
Az új, nehéz terhek alatt
A párizsiak nyögtek.
A pénz hiánya Párizsban
Szült gonosz tetteket,
Rablás áldozata lett, ki
Gazdagnak született.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
Kemény törvény látta meg a
Nap fényét Párizsban,
Hogy a rend fennmaradhasson
Az egész városban.
Rend? Milyen rend lehet egy így
Satuba zárt helyen?
Rend, hol nem tudja a nép, hogy
Maradjon életben?
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
Volt, ki tömlöcben végezte.
Mások éhen vesztek.
A párizsi esőcseppek
Halottakra estek.
Az emberek fájdalmasan
Jajgattak fészkükben.
Versailles-ban a Napkirály csak
Mosolygott székében.
Versailles falai
Közt nem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen a Napkirály!
Végül meghalt a Napkirály.
Utolérte a kor.
Versailles tükörtermét lassan
Betakarja a por.
A nép azonban még most sem
Lélegezhetett fel.
A halott király trónjára
Új vezér mászik fel.
Lakosztályában
Ő sem tudja, mi fáj!
Vesszen a zsarnok!
Vesszen az új király! |